Naplóm, avagy
Tizenegyedik
2012.08.08 22:40
Volt, hogy Laci bácsi hetekre eltűnt még így is, bár mindenki sejtette, hogy megvan a magának való dolga. Egyszer azért rendesen megijesztette a családot, mikor három hét után először szólt haza, hogy rendben van, mégpedig az egyik barátjánál Debrecenben. Igaz akkor sem ő szólt, hanem a barátjának a fia telefonált, hogy legyenek nyugalommal, mert náluk van az öreg és azért tartott három hétig, mert a két juhász, csakúgy, mint a pusztán, leginkább csak hallgattak és nézték a ház előtti...
Tizedik
2012.08.04 21:27
Na, az öreg Kálmán juhász erősen köszörülte a torkát, vagy krákogott, az akko’ nem derült ki, osztán’ mondta nékem’ utána’, hogy: Há’ mitűl’ ilyen bolond kend? Elvette a nap az eszit? Mondom neki: Az csak attól tudja elvenni, akinek van. Magának sokkal több vót mint nékem. Na de az öreg nem vette a lapot, hanem csak kajabált még egy kicsit, hogyaszongya’: Hát nem megderekalta’ a fiamat mikó’ az vissza akarta terelni a birkákat? No, néztem is rá: Az a maga fia vót? Erre ő: Az a. Meg a maga...
Kilencedik
2012.07.25 13:06
Hát, ahogy beértünk a bíróságra, engem ott leültettek árnyékba. Én mondtam nékik, hogy a János keresni fog, de azt mondták, hogy arról már ők gondoskodtak. Na, ahogy ott ücsörögtem a hűvösön, mán’ akarom mondani árnyékba… ne nézzé’ kölök, há’ meleg vót na. Szóval, ahogy ott ücsörögtem, már egy-két napja, igencsak untam magam. Meghát’ a komáimról se tudtam semmit, meg ugye vót az a félbehagyott tudományos értekezésünk és még a Jánost se hozták be nekem. De az egyik nap, megérett az idő, egy...
Nyolcadik
2012.07.24 09:32
Tűzött a nap, de úgy, hogy a tűzés helyibe’ vájt likakba’ meglett nyírfákat lehetett volna ültetni. Iga’ sok értelme nem lett vón’, merhogy’ locsolni nem lehetett mivel. Na, ahogy ott ténferegtem a pusztán, oszt’ vártam, hogy a János majd csak elhajtja arrafele a bergéket’, hát egyszer csak látom, hogy arra ténfereg párszáz. Néztem is, hogy ezek meg mi a csudát keresnek itt? Hát megfő az agyvizük, oszt’ má’ csak darálni kell majd. Meghát’, ezeken még rajta vót’ a bekecs is, ien’ melegbe meg...
Hetedik
2012.07.23 11:06
Mi minden nap unszoltuk egy kicsit, hogy ugyan már, hát meséljen picit, hisz ismerve az öreg Laci bácsit, hát az nem hogy birkát, de még egy fogpiszkálót se tulajdonított volna el soha. Ő meg csak dünnyögött, jobbra-balra ingatva fejét, pipáját masszívan a fogai közé szorítva ücsörgött tovább jól megszokott karosszékében. Esetenként azért meg-megszólalt:
- Né’ má’ János, a sok kis pandúr mit vallatnak itt éngöm’. Hát biza fejpénzre fáj ezeknek a foguk. No, hozd gyorsan a botom, oszt’ hagy...
Hatodik
2012.07.17 14:20
… Annyi víz esett, hogy a hídon is csak gólyalábbal lehetett átmenni szárazon, de abbúl’ is akkora kellett, hogy csak na. Vót ott két tíz, de möglehet’ vót az húsz méteres is, nyírfa. Odamentem, oszt’ a bugylibicskámmal gyorsan kivágtam, legallyaztam, felmásztam a tetejibe’, hónom alatt a Jánossal, odakötöttem a bokámhoz, aztán úgy mentem át a hídon. De, ha hiszitek, ha nem, még így is a talpamat nyaldosta a sok víz. Ahogy ott sétálgattam a lábamon a két húsz méteres nyírfával, hát arra...
Ötödik
2012.07.16 09:10
Időnként elámultunk az ősök szuperérzékenységén és bölcsességén. Laci bácsi, mint igazi pusztai juhász, sokszor előre meg tudta mondani, hogy miféle időjárás várható. Mindig kérdezgettük, hogy ugyan miből jött rá? Talán a madarak röptéből, vagy a bogarak viselkedéséből, esetleg az állatok súgták meg neki? Idős juhászunk mindig csak bólintott egyet, hogy :
- Azaz.
Na, ebből mi nem tudtuk eldönteni soha, hogy melyikre is helyeselt. Egyszer ott ücsörögtem a házuk előtt az árokparton, és vártam...
Negyedik
2012.07.15 16:34
… szóval olyan meleg vót’, hogy a tojás mán a tyúkba megfőtt, a birkák meg maguktól kezdték el levenni a bekecsüket. Sokszor néztem is, hogy a határban a sok gyapjút terelgeti a szél az ördögszekér helyett. Volt mikor már annyira nagy volt a hőség, hogy a nap is inkább árnyékba vonult vón’, ha nem sütött volna ott is. No, akkoriban még az éccakák’ se hoztak fölfrissülést, alvásról szó sem lehetett. Ez volt a szerencsém én mondom néktek. Mert möghallottam ám a rajcsúrt, amit ezek a pokolból...
Harmadik
2012.07.14 09:26
Egyszer, ahogy a barátomnál voltunk sokan gyerekek, a többiek még nem tudták a rendet, és rohangáltak, mint az őrültek, át a szobákon, át a berendezésen. Huppogtak is rendesen a bútorok egy-egy nekifutástól, dőltek az egyéb ingatag ingóságok, miközben Erzsi néni a maga szelíd módján megpróbálta leállítani a vihart, ami a házukban tombolt. Ekkor az öreg, akit egyébként semmi nem tudott kihozni a béketűrésből:
- Megmondtam neked Bözsi, ne hagyd nyitva az ablakot! Most nézd meg miféle jószágok...
Második
2012.07.13 08:39
Alapból az öreg nem volt túl szószátyár, bár az is igaz, hogy ha mesélni kezdett, nem nagyon lehetett másfelé figyelni. Viszont azt ritkán tette. Ezzel szemben a városi családtagjait megőrjítette az állandó csendben maradásával. Egyszer, mikor már vagy ötvenszer megkérdezték tőle, ahogy az eresz alatt ücsörögve bámult maga elé, hogy jól van-e, merthogy a nagy némaságba nem tudták eldönteni, picit terjengősebb mondatban csattant föl:
- Már a múlt héten mögmondtam jányom’: Jól vagyok. Majd ha...