Csak Úgy

Írni kellene valami szépet, valami jót,
Írni kellene valami igazán vigasztalót,
Hiszen az élet rövid, nehéz, de nagyon szép
A küzdelem adja értelmét és szépségét.

Azt mondják mások: feketén látom a jövőt
Pesszimizmusom nem ismer határt, sem időt.
Azt mondják: Lehangoló vagyok és unalmas,
Hogy megcáfoljam, ez az idő alkalmas.

Az élet gyönyörű, hisz mindenünk megvan,
Ki ennek ellent mond, csak vádol alaptalan,
Hiszen igazat mondok én, ez itt a tény,
Mert van még levegőnk, van víz és elég fény.

Mert van tévénk, rádiónk és hozzá műsorunk.
A belőlük áradó erőszakon szórakozhatunk.
Vagy éppen a reklámok reklám hátán,
A felénk áradó sok jótól csak ülünk kábán.

Vannak gyerekeink, kik tőlünk örökölnek majd,
A nagy semmiből is fenn tudjuk tartani e fajt.
Járathatjuk is mi gyerekeinket az iskolába,
Szívhatjuk fogunkat: Miből jut tanszervásárra?

Nap mint nap főzhetjük, mit enni szeretnénk,
Egy hónapon át, már ha az nem több mint egy hét.
Vezetőink bizony megértik a mi gondjainkat,
Érteni értik, csak talán segíteni nem tudnak.

Bemegyünk a boltba, ott szinte minden kapható
És mindennek a tetejébe: Ráadásul olcsó!
Nő az életszínvonal, csökken az infláció,
Meg van szinte mindenünk, és ez nem kevés.
Nevessetek csak emberek: Ez egy fizetett hirdetés!
 

Pécs, 1997 09. 21.
 

Hónap vége

Már megint itt a hónap vége, jaj de örülök,
Nem tehetek mást, csak a kirakattal flörtölök.
A pénzem elfogyott, a cserekereskedelem nem megy
Nem forgathatok sem itt, sem ott szerencsekereket.

Nézem a TV-t, amíg ki nem kapcsolják az adást,
S majd ha nem lesz műsor, hát nézzük egymást.
De addig is, a reklámokból mindent megtudhatok:
Hogy mindent olcsón (még jó, hogy lehet) megkaphatok.

Szóval, itt a hónap vége … nagyon nagy öröm,
Mit eszünk holnap? A fejemet ezen töröm.
Látom a TV-t, benne a boldog szerencsés emberek,
Akik valami kemény és nehéz játékban nyertesek.

De ez még nem minden! Magamról elmondhatom én:
Két gyermekem van, kiket nem táplál más, szinte csak a remény,
Nekik még jó, mert engem már az sem és ez fáj
Úgy tűnik, hogy ezt megteremteni nem, de elviselni
muszáj.

Pécs, 1999 02. 18.