Gabinak Xedik születésnapjára

Ó mond csak kedves, emlékszel-e még arra, mikor a téli nagy hidegbe,
A hercegre vártál fehér lovon, kezedben bikakábellel, kéken dideregve?
Érkeztem én a fehérrel, bár csak egy szamárral, és még, az is éppen Lada
Neked is első volt, nekem is, de mégis sikerrel leheltünk életet a Golfodba.

Aztán emlékszel-e, mikor kora tavasszal a hosszúfülű nyúl jött mifelénk,
És dízel füstöt eregetve megérkezett a jó tojáshordó vas szekerével elénk?
Érkeztél te is vele, mindenféle szívvel-jóval telepakolt kosárral a kezedben,
Mély tiszteletet érdemelve s igen mély nyomot hagyva ezzel a gyerekekben.

És mond csak, emlékszel-e, hogy azon a csillagfényes augusztusi éjszakán,
Honnan siettél annyira és legfőbbképpen hová, hogy csak úgy rohanván,
A zord közeg ölelő karjai közé futottál, ki sebességmérésben verhetetlenül,
Nem hitte el neked, hogy csak lassú csiga módra vánszorogtál tehetetlenül?

És arra emlékszel, mikor én értetlenül, elveszetten zöldellő buja kertedben
Andalogtam jobbra-balra, időnként meg előre, egy fűnyíróval a kezemben?
Vagy mikor, mint kicsi, igen buzgó, ámbár kevéssé hatékony bányász törpe,
Hasogattam a fát udvarodban, mert készültél a beharangozott hosszú télre?
 

Emlékszel, mikor meghoztad nekem a mannát, mit az istenek azóta is várnak?
Amit persze nevezhetünk egyszerűen csak Stefi mama házi szilvalekvárjának.
Jött még vele számos egyéb, vagy számtalan megannyi olvasható bonyodalom
Mit írtak nagyok a könyvlapokra, hívjuk csak úgy, hogy nyomtatott irodalom.

Ó mond, arra emlékszel, mikor már hordó módra, hárman jártatok két lábon,
Majd egyszer csak bevonultál, s feküdtetek a számodra kiutalt fehér ágyon,
És mi játszhattuk a mikulást, mert megküzdöttünk a sárral lepett havas tájjal,
Lépcsőt másztunk, majd megérkeztünk hozzád egy feldíszített fenyőfával?
 

És arra emlékszel-e, mikor egy verőfényes szép őszi napon ott a kertedben,
Összegyűltünk, hogy főzzünk, ünnepeljünk, s a füst csak kergetett ott engem.
Mikor kiderült, hogy szertelenségednek most vajon mennyi is az annyi évek
De ezt most nem írjuk, s nem mondjuk ki, nehogy már miattam tűnjél vénnek.
 

És sorolhatnám még, hogy mennyi szép emlék sejlik föl a múlt homályából,
Sok kis kedves történés, melyek az elmúlt évek megannyi eltelt évszakából,
Maradtak ránk s fénylő útjelzőként kíséri át múltból jelenbe életed és életünk,
Hát kívánom, hogy a jövőben sok ilyen kedves kis történetet élj át még velünk.

Pécs, 2011 november